Olvasásközben ajánlott zenemű:
Angolul minden jól hangzik. Egy kicsit bevizesedett a pince, ezért nyitva van hagyva egész napra. A legyek, amiket a szomszéd kutyái vonzanak ide, kihasználják a pince hűvösét és ott rajzanak. Bandáznak, mesélik milyen finom trágyákat találtak, hány millió petét raktak le, hány ember kajájába ürítették fertőző nedveiket szóval a szokásos légy dolgok. Tudomást sem vettek rólam, inkább a vödör háztartási hulladék érdekelte őket, ami a kezemben volt. Egy sűrű fekete gomolygó légytömegen kellett áthatolnom. Ki nem állhatom a legyeket. Más kihajtja őket az ablakon én inkább becsukom és lecsapkodom őket mind egy szálig. A legyeknek nem kegyelmezek. Mivel roppant primitív élőlények nem is sejtették mire készülök, de a tervem ekkor már készen volt. Még egyszer áthatoltam a rajon, elhagytam a színt. Reggel pont megtaláltam 2 flakon rovarölőt. A kis piros flakon csótányok ellen van, az volt a heavy support, ha nagyon szívóskodnának, a másik egy nagyobb direkt repülő rovarok elleni cucc 2-szer nagyobb flakon, ez volt az általános csapásmérő eszközöm. Komplex vegyi támadás akciótervet eszeltem ki. Most úgy mentem bele a rajba, hogy keletkező örvények a pince hűvös sötétjébe taszítsák a zajos társaságot. Ez sikerült is, nem sejtettek semmit, hiába a dual wield spray can. Ekkor jött a tervem ördögi része. Magam után becsuktam az ajtót és belöktem az ablakot. Innen már nincs ki út, csak 2 lábú jön ki élve. A pince túlsó felére rásüt a nap 3 hosszúkás magas ablakon keresztül, a legyek itt tobzódnak a napfényben, gyakorlatilag az üdülő övezetük, a hely értékét egy 200 literes háztartási szemétgyűjtő is emeli, itt adnak egymásnak partit a legkövérebb trágyaevő nagymenő légynehézfiúk. Szóval ezt az idilli helyet választottam a kémia csapás megkezdésének. A fegyvereket a magasba tartottam és megindítottam a halál szórókat. Lassan hátráltam. A kezemmel keverő mozdulatokat tettem, hogy minden légynek jusson a vegyszerből. A második fújásra tudatosult csak bennük, hogy véget ér az aranykoruk. Pánik uralkodott el rajtuk, sokan pókhálókba vetették magukat. Sajnos minden háborúban vannak ártatlan áldozatok, a pókok nem tudtak kimenekülni időben a bevetési területről. Talán javítanom kéne a diplomáciai kapcsolatainkon. Csak erőltetett és rángatózó menekülésüket láttam, amint vívnak a légzés bénítóval, idegméreggel. A pókokat nem szeretem, de tiszteletben tartom őket és ha területi vita alakul ki, békésen deportálom őket a szabadba. Visszatérve a légy apokalipszisre, végig fújtam a pincét, a pince előtti víz tárolókat a szúnyogok ellen. Majd mint a légy mészáros elhagytam a helyszínt. Független megfigyelők több órával eset után értek a helyszínre. Másik ajtó felől közelítettek, mint én. Elmondásuk alapján, amikor kinyitották az ajtókat, pont a legnagyobb vérfürdő helyére toppantak be, a huzat arcukba fújta a mérges gáz maradékát. Elborzasztotta őket a vérpanoráma és a síri csend. Csak egy erőtlen zümmögés hallatszott, 1 hírvivő maradt, aki minden oszló tetembe ezzel a rémesével fogja riogatni a nyüveket. Tudni fogják, hogy értük is eljöhetek bármikor.
