Ma beszélgettünk kicsit a munkaidő után és szóba került, hogy addig nem fogad el a kollektíva, amíg valamiért le nem basznak és meg nem szégyenítenek nyilvánosan. Én még azt hiszem nem vagyok túl a felavatáson. Kisebb nagyobb dolgokat már basztam el, de azok javíthatóak voltak mielőtt a legfelsőbb körökig elért volna. Nem is ez a lényeg, csak ma volt egy kellemetlen munkám, aminek nem értem a végére, Ezt a fajta sablon feladatot még nem vágom és elsőre ugye nagyon lassan és bizonytalanul haladok, sok felesleges lépessel viszont eredmény nagyon kéne. Azt hiszem kezdenek szétcsúszni a dolgaim, több befejezetlen csontváz van szekrényemben, amik kiugrásra várnak. Szépen majd apránként le kell őket dolgozni, csak mindig jön valami új. Az a rossz, hogy vannak pontok, ahol segítség nélkül nem tudok tovább menni, a segítség meg néha várat. Végeredményben lassú vagyok.