Bajuszt fogok növeszteni. Hétfő reggelig biztosan. 11 óra tájban el fog dőlni az addig kínzó kérdés marad-e a bajusz vagy sem. Nagy lecsüngő és burjánzó bajuszt képzelek. Mindezt azért, hogy a felületes szemlélő elött is nyilvánvalóvá váljon a tény egy komplett idótával van dolga.

Ilyenkor szoktak téliálmot aludni a biciklik, nem úgy az enyém, neki most van a szezon, terveim szerint decemberig kerekezni fogok. Ezen a héten valóságos jellem voltam, itt állt a kocsi a garázsban, kulcs, forgalmi a fiókban(még üzemanyag is volt benne), de én két kereket választottam. Tapsoljuk meg a kerékpár mártírját.

Most egy kicsit fáj a torkom, rögtönzött egészségügyi megérzésem azt mondja még hőemelkedésem is lehetett délután, betudom az őszi fáradtságnak és a influenza elleni időszakos harcok első fordulójának, ahol a immumrendszeremet meglepte a suliban terjengő fertő felhő. Mindenki harákol, köhög, borzasztó, szerencsére nem kell buszon együtt utaznom 100 potenciális vírus gazdával, akik készégesen cseppfertőznek az egyik védtelenebb nyálkahártyámon kersztül.

Szóval bicikli, nem rég került rá komfort fokozó upgrade-elem: sárvédő, előre hátra, így semmi nem gátol abban, hogy szeljem a habokat. Elötte sem gátolt, pont felfogta a táskám a sárcsíkot. Ha esik, akkor végtelenül lazán esernyőt bontok. Mint valami pseudo-Mary Poppins száguldok végig a szokásos útvonalamon.

Láttam nagyon jó biciklis maszkot, nekem kicsit túlzás lenne, ugyanis majdnem annyiban kerül, mint a kerékpárom. Íme Még legalább 20-szor le akarom írni a kerékpár szót. Az előző mondat fényében, akkor tovább is fűzném a semmit, valami kotyog a kerékpárban, attól félek egy tengely vagy egy csapágyazás adta meg magát.