A csütörtök délelőttöt csak dupla agyrohasztásnak hívom. Tehát a dupla agyrohasztás második felében eléggé eluntam a dolgokat és a kezembe vettem a tolltartómban féléve hurcilászott sárga színű ceruzát. Nagyon szép sárga, olyan színe van, mint nyáron a déli Napnak. Talán emiatt is, jellemzően a Napot színeztem vele abban az időben, amikor a számítógépről, tinikurvákról még semmit sem tudtam. Ahogy az első rövid vonalat meghúztam jól éreztem magam. Nem tudom leírni. Egy az egyben azt éreztem, mint akkor amikor legalább 10 éve a tolltartóm 90%-a hegyes színes ceruza volt. A sárga ceruza ami ezt a flash-t okozta szerintem különleges, nem zsírkréta szerű nyomot hagy, ami hol teljesen fedi a papírt, hol pedig csak maszatolja a színt, hanem egyenletesen kenődve fed, ezt a tulajdonságát kedveltem régen is. Ebben az állapotban kezdtem érezni, hogy mennyire unalmas minden, jó 10 éve már csak és kizárólag kék golyóstollal írok. Egy időben fekete volt, de hát az sem egy nagy változatosság. A tolltartómból előkerült még egy piros és egy barna ceruza is. Ezek minősége nem olyan kiváló, de több átrajzolással ezek is szép színt produkálnak. Így aztán a dög unalmas mérési eredmények táblázatait el kezdtem ezzel a 3 színnel kitölteni. A táblázat kereteit feketével. A végeredmény szerintem pofás lett.
El is határoztam, hogy ha máshogy nem megy, hát majd így viszek színt az életembe. Itthon elővettem a ceruzahegyezőt és kihegyeztem az előbb említett 3 ceruzát, majd a fiókomban további színeket kerestem. Találtam is néhányat. A ceruzák hosszát növekvő sorrendbe téve íme a lista:
- narancs
- kék
- sárga
- piros
- zöld
- barna
Most az is eszembe jutott, hogy régebben mennyire szerettem rajzolni, nem voltam egy nagy művész, de autókat rajzolgattam perspektivikusan. Ma ha azt mondom, rajzolni, akkor valamelyik CAD program vagy rajzprogram ugrik be első sorban, nem pedig ceruzák koptatása.
