Karton papír, alufólia és többféle ragasztószalag segítségével ideiglenesen lyukkamerává alakítottam a fényképezőgépemet. A dolog működik. Vicces volt, olyan érzésem támadt , hogy lefényképeznék mindent magam körül. Azon senki nem lepődik meg, hogy egy kézben elférő bonyolult mérnöki remekmű tudja rögzíteni visszaverődő fotonok által keltett hatást, de azon hogy egy fényérzékeny valami -most egy 12MP-es CMOS érzékelő- és néhány gramm hulladékban jól elhelyezett 0,3-0,5mm átmérőjű lyuk is, az valahogy már sok. Filmmel még sokkolóbb lehet a hatás, mert ott nem is tudom egyből megnézni az eredményt.

Majd lehet kéne csinálni egy pontosabb darabot.

• vázkupakból kéne kiinulni
• feketére kell festeni jól fedő festékkel
• a lyukat az alufóliára damillal vagy acéldróttal kéne csinálni és a hátoldalán eldolgozni valahogy. 0,2mm átmérőjű viszonylag szabályos kör legyen

Van a pincében egy roncs kemping bicikli. A rozsdától már szétnyílt néhol a váz és az alkatrészei is hiányosak itt-ott. Néha rájárok és pusztítok belőle egy kicsit. Nagyon jó fémházas prizmák vannak rajta. Csavarokat szoktam belőle még kiszedni, de most a nyeregcső lett a célpont. A rendes bicajomat apa is szokta használni, de neki le kell engedni jó 10 centit. Utána nekem meg fel kell húzni legközelebb, de mivel rövid a nyeregcső nem tudom eléggé kihúzni. Gondolkoztam rajta, hogy veszek egy hosszabb nyeregcsövet, de nem nagyon akartam 1-3000Ft adni érte és inkább jó volt alacsonyabban is az ülés. Tehát összeállt a fejemben, hogy a kempingek váza nagyon alacsony és, ha még látni kempinget az utcán, akkor azt valószínűtlenül magas nyeregcsővel látni. Kb 15 centivel hosszabb, szép egyenes hibátlan krómozású csövet termeltem ki, ami olyan jól passzolt a bicajomba, hogy bele is esett a vázba. Sikerült berakni, átszerelni az ülést, a gyorszár is is megfogja, úgyhogy minden jó. Beállítottam a nekem megfelelő magasságba az ülést, fűrésszel finoman megjelöltem. Azért, hogy a jövőben egyszerűbb legyen az állítgatás a hátsó lámpa bilincsét oda raktam, hogy apának jó lehet az ülés magasság, így sokkal könnyebb lesz a két felhasználó beállításai közt váltani.

Tegnap itt jártak a Perseidák. Késő délután lemerül a fényképező, de éjfél körül feltöltődött. Sokat tépelődtem, hogy menjek-e fotózni vagy sem. Aztán valahogy megőrültem, beöltöztem hosszú-hosszúba és elindultam kevésbé fényszennyezett helyre, majd meglepődve tapasztaltam, hogy ahol nincs fény ott sötét van. A személyes szabadságomba és a magántulajdonba vetett hitem jeleként a bringa csomagtartójára feltettem egy kb 1m-es vízcsövet, amin egy 90 fokos könyök van. A városból kiértem és egy út melletti mezőre sétáltam be, egy buszmegálló mögé. A hely túl közel volt az út, az elhaladó autók bevilágítottak mindent. A legnagyobb probléma viszont az volt, hogy feltehetőleg pont rossz irányba néztem. Északkelet felé kellett volna néznem, de arra fák voltak, így kelet, délkelet néztem és a Hold nagyon fényes volt. Hajnal 2 körül feladtam a dolgot, összepakoltam és hazajöttem. Mire hazaértem teljesen befelhősödött az ég szóval jókor jöttem el. A képek ratyik lettek. Többet kellett volna magas (800-1600-3200) ison csinálni rövidebb záridővel, ezeken még kb pontok a csillagok. 30s körüli záridővel már zajos a kép. Azt olvastam, hogy több rövidebb záridős képből lehet összerakni egy olyat, ami hosszabbnak tűnik. A vesztesek szlogenje szerint, majd legközelebb jobban csinálnom.

Szeptembertől dolgozni fogok, már megállapodtunk a fizetésben is, csak alá kell írni a szerződést. Ez a része ejt kétségbe. Ugyanis, szerintem ez sok pénz. Mármint ahhoz képest, hogy most szöktem az iskolából és a jövőbeli teljesítményemre csak ígéret van, illetve a fizetés nagysága alapján nagy igény is. A semmiért nem szoktak jól fizetni. Most fog következni az az időszak,amikor lesz pénzem, de nincs időm.

Úgy volt, hogy holnap megveszem a M42-Pentax adaptert, de szólt az eladó, hogy ma délután erre jár, így aztán kaptam az alkalmon. Ezzel az adapterrel tudom majd használni a Helios objektívet a régi Zenitről. Annyi jó objektív van, az ember nem is tud választani. Azt határoztam el, hogy jó darabig nem fogok drága új objektívet venni. Addig biztos nem, amíg nem körvonalazódnak jobban az igényeim. Legolcsóbban M42-es orosz objektíveket lehet beszerezni itthon és elvileg a képminőségük is jó.

A kertben játszottam egy kicsit a Helios 44M-5 obival. Előzőleg a blende beugrasztó pöckét fixen rögzítettem, így a rekeszgyűrű egyből a lamellákat mozgatja. Lerekeszelve elsötétül a kereső, ami megnehezíti a komponálást.

Tapasztalataim:

• A képeket nem tudtam még megnézni gépen, de úgy láttam elég jó éles a képeke, ha kicsit szűkítek a rekeszen
• Nehéz lett vele a gép
• A fókuszgyűrű hosszú úton jár és sokáig tart jól belőni az élességet, állvány segít a dolgon.
• A 3 féle fénymérésből csak 2 marad, a több mezős súlyozott mérést elvesztettem. Spot és középre súlyozott van. Több mezős módban a 11 fókuszpontból az aktívhoz lehet rendelni leginkább súlyozott pontot
• Zöld gombbal lehet beállítani a záridőt a beérkező fénynek megfelelően
• Azért jó dolog az AF és a sok automatika, amit ad a gépváz