Ma elment a kormányom. Sikerült elengednem és a szívemben nincs miatta keserűség. Lehet egy szakítás is elviselhetőbb lenne, ha egy nagyobb pénzösszeg ütné az ember markát érte. Szóval azt hiszem jó döntést hoztam az eladással. Jókor vettem meg és jókor adtam el. Ennél jobban csak akkor járok, ha drágábban adom, mint ahogy vettem. De ahhoz többet kellett volna vele foglalkozni. Amúgy, aki megvette írt, hogy túl vékony az asztala és nem tart elég erősen, ez elég pech. Nekem túl vastag volt, hozzá kellett építeni egy sarok elemet és le kellett bontani az asztalról az alumínium peremet, az összehatás viszont jó volt szerintem.

Ami miatt a becses kormány eladás mellett döntöttem, az nem nem más, mint egy telefon. Én, aki mentes voltam a telefon buzériától oly' sok évig, egyszerre feláldozza a régi szerelmét az újért. Amikor az első androidos telefonok kijöttek éreztem, hogy ez meg tudna fogni. Jöttek ki a szuper tapizós androidos mobilok, de az áruk horribilis volt, még álom szinten is. Aztán egyszer csak minden tele lett a ZTE Bladdel, szemeztem vele, titokban megcsaltam vele a G25-t. Meg kell vallani a végére már eléggé elhidegült a kapcsolatunk. De most, hogy ő is talált magának valakit(aki fizet nekem), talán túl tudom tenni magam az egyik álmom feláldozásán a másikért. Szóval a G25-tel már tényleg alig érintkeztünk. Az értékeit el kell ismernem, de talán ő nem bennem találta meg az ideális kormányzóját. A mostani telefonom a kopott szürke burkolatát barack színűre cseréltem. Igazán kellemes szín, de azért érzek némi identitás zavart az erőben, amikor előveszem. A tanulság, pedig: Tovább kell lépni.

A kép a mobilarena.hu-ról származik