- Hogy hívják azt, akinek ugyanaz a neve, mint a miénk és nagyon hasonlít is ránk?

- Névro-klón.

Most érkeztem el oda, hogy elegem van a programozásból. Elegem van a pythonból. Elegem van a listákból, dictekből, cikluskból, de leginkább a rohadalom bináris fából, amibe nem tudom értelmesen belapátolni az előbbieket. Az utóbbi napokban olyan mélységeibe tekinthettem be a pythonnak, hogy elborzadtam. Eddig, vagyis az a néhány év mióta azt mondom láttam már pythont-t na az a jéghely csúcsa és ami a mélyben van azt tudja egy python developer. Szóval így a felszínt karistolva nagyon édi, cuki, olvasható, de ha jobban belemegy az ember félelmetes dolgokat lehet vele csinálni. De gondolom ez más nyelvekkel is így van. Rá kellett jönnöm lófaszt nem tudok a pythonról. Ez igazán, akkor mutatkozott meg, amikor egy real world alkalmazást kellett volna összeraknom. És ide már kevés a hello world és a szánalmas funkcionális hozzáállásom. Valamit be is sokalltam. Július óta ezzel baszkódom minimális sikerekkel. A pythont komolyan kell venni. Egy szintig szintig átlátható és szervezhető normál gondolkodással, de azután a szint után, amit nekem most meg kéne lépnem önerőből, már elméleti tudás is kéne, amit én nélkülözök. Így aztán egy cuppogós mocsárban cuppogok a fényes szárnyalás helyett.