A mai nappal éppen lezárult egy 1 hónapos története az életemnek. Bizonyos nehezítő körülmények miatt sokáig tartott míg a sorok között olvasva kivettem a valódi betűket: nem.
Igaz, nem kérdeztem semmit.
A 24 órás versenyhez és a kis gyenge felkészülésemhez szükség volt erre az egészre. A versenyen éreztem azt, hogy teljesen kiürül a fejem és csak a célra koncentrálok. Valahol ugyanott vagyok, mint 1 hónappal ezelőtt, de talán már kicsit máshogy. Sikerült kiürítenem a felesleges gondolataimat.
Mellesleg ma voltam bent utoljára a cégnél. Papírok aláírva, beszámoló elkészítve, szépen lefűzve. Most már csak suliban kell elnyomni a papírokat. Kell egy szakdoga téma szeptemberig. Aztán jön a célegyenes.
Ja igen. Még egy vicces történet. Ma ebéd előtt bejöttem a szobámba pillecukrot enni és hallok valami matatást, neszezést, kaparást. És látom, hogy valami mozog az asztalom alatt. Na mondom bejött egy giga méretű szárnyas patkány 1m fémszalaggal. Benézek az asztalom alá és a falból kalimpál egy méter hosszú kábelbehúzó. Gyorsan kirohantam és becsöngettem a szomszédhoz, kijött a felesége és közöltem vele, hogy a férje hozzánk tolta le a kábelbehúzóját. Aztán megebédeltem, addig lógott a falból a behúzó, és elindult visszafelé. A vége kicsit megakadt azt segítettem vissza piszkálni. Hát ennyi.
Ja, igen 2. Azt hiszem sikerült hasznát vennem a blognak. A beszámolóban pont ugyan olyan csodálatosan fostam a szót a semmiről, mint itt. Kacifántos összetett mondatok, amikből még én sem tudom hogyan keveredek ki. 4 hétig napi 8 órában nem csináltam semmit, csak olvastam. Nem bánom egyáltalán, mert legalább egyben tudtam eleget olvasni, nem csak lefekvés előtt pár órát. Emlékszem egy időben a semminél többet olvastam. Haza jöttem és leültem a relaxfotelembe, ami csak a port fogja és olvastam iskola után. Azt hiszem ezt újra lehetne rendszeresíteni. Kicsit később elmennék bringázni. Lehet megtalálnám az ultimate boldogságot.
