Tegnap is a kedvenc helyemen voltunk. Rosé fröcss megint. Haza sétáltam, de még ott azon agyaltam, hogy játszani akarok. Úgyhogy, amint hazaértem éjfél után még ittasan leültem pokerezni. Éjféltől 2-3-ig még 8 SNG versenyt nyomtam le. A végére majdnem bealudtam ülve. Szomjas voltam és éhes, közben némi kekszet is elpusztítottam.
Ma hosszú kihagyás után bringáztam is. Felfrissültem tőle.
Jó lenne szeptembertől dolgozni valamit, amit az önéletrajzomba is bele lehet írni. Ahol most szakmai gyakon voltam, lehet kellene még ember ősztől.
Folyton az jár a fejemben, hogy mennyire hihetetlenül jól alakultak a dolgaim. Mintha nem is velem történne. Annyira megszoktam, hogy egy döntetlennek vagy egy 2-esnek is örülni kell, hogy a győzelmet már meg sem céloztam.
A poker nagyon befészkelte magát a gondolataim közé. Sok élethelyzetre próbálok pokeres hasonlatot gyártani.
Azok a legdurvább esték, amikor csak úgy bemegyünk délután a központba. Most is ez volt, 3 után mentünk be. Ittunk 1 sört, aztán 1 bacardi breezert, aztán én a rosé fröccsökre álltam rá. Érdekes arányban keverték. 2-3 deci borra, ment max 1 deci, de végül is jó volt. Találkoztunk régi iskolatársainkkal, akikhez csatlakoztunk, egész jól éreztük magunkat. Sikerült mértéket tartani, úgy hogy nekem semmi bajom nem lett, ettünk egy hamburgert is még este, aztán hazafelé vettük az irányt.
Ausztria, 2011 augusztus 12-16. Pénteken reggel 4 órakor keltem. Előtte 0:30-kor fejeztem be a csomagom összekészítését. Alapos munkát végeztem, semmi fontosat nem hagytam itthon. 1 esernyőt, illetve +1 rövid nadrágot vihettem volna. 1 közepes méretű táskába sikerült mindent belerakni, még egy kisebb hátizsákot is. Ez a visszaúton jó szolgálatot tett, mert a gondos pakolásom eredményét a ma reggel nem tudtam reprodukálni. Hazafelé 2 táskával jöttem.
Bécsbe először vonattal akartam menni, de 2 nappal utazás előtt, a tájékoztatással ellentétben már nem lehet megváltani a kedvezményes jegyet. Így aztán OrangeWays Bp-Bécs, Praterstern járattal mentem. Kora reggel indultam és majdnem 3 óra volt az út. Azt képzeltem, hogy a telóm majd jó lesz GPS-nek, de annak a "butatelónak" állandó adatkapcsolat kell a gmaps használatához. Az érzés kicsit rossz volt, amikor rájöttem, hogy ott vagyok aktív helymeghatározás nélkül egy idegen városban és a nyelvet sem beszélem. De aztán sikerült legyőznöm a félelmemet és megközelítettem a vasútállomásnak tűnő objektumot. Felvettem a kontaktot egy jegyautomatával majd megvártam a Wien-Meidling S-bahnt. Kényelmesen eljutottam Meidlingig, ahol az extrem ráhagyás miatt volt több, mint 2 órám. Innentől volt Sommerticketem vagyis korlátlan bérletem másodosztályra, az ÖBB járataira.
Délután értem Graz Hbf-ra. Jó 3/4 óra volt a séta a szállásra. A főtér és Jakmominiplatz esett útba. A délután és este további részében Graz nevezetességeit néztük végig, csak úgy futólag, sötétben.
Szombaton Bécsben tettünk egy egész napos sétát. Itt a Stephansdom északi tornyából kínálkozó panorámára hívnám fel a figyelmet. Sajnos pénzbe kerül a feljutás, de szerintem megéri, időkorlát nincs, érdemes kihasználni és jól körbe nézni. A lifttől elég félelmetes a rácsos padló 50m magasságban, tériszonyosak ne nézzenek le a lábuk alá. Bécs belvárosának főbb nevezetességeit kívülről megnéztük. Északról indultunk délnek. A végső pont a Belvedere kastélyt parkja volt. Innen a Schönnbrunni kastélyhoz mentünk. A parkon csak úgy nagyjából átsétáltunk és mentünk is vissza meidling állomásra, ami kb 3/4 óra sára volt Schönbrunn másik kijáratától.
Vasárnap gyönyörű napfényes idő egész nap és Graz belvárosában sétáltunk, világosban is megnéztük a legszebb látnivalókat. Nekem legjobban a Schlossberg tetszett illetve a mellette lévő hatalmas park és a Burggarten. Egyenesen irigylem az ilyen klassz szabadtéri helyeket, ahova ki lehet csak úgy ülni és nem aszfalt, kockakő vagy egy vendéglátóipari egység venne körül. A Sclossbergre több út vezet, mi az egyik hátsó hosszabb sétaútvonalat választottuk, nem sok ember járt arra, mindenki elölről a lépcsőn közelít vagy lifttel megy vagy siklóval. Tehát van választás bőven. A hegy tetején, a korlátokon panoráma képek vannak kitéve, amiken a nagyobb nevezetességeket lehet megtalálni. Miután jól körbenéztünk a grazi háztetőkön, lentebb ereszkedtünk az Uhrturmhoz. Aki kilátást remél a belépőért az csalódik, nem reklámozzák, de az óraszerkezeten kívül nincs már látnivaló az óratoronyban és kilátni pedig nem lehet. Tovább ereszkedve egy szépen rendben tartott kertet találunk. További nézelődést segítik a padok illetve távcsövek a megfelelő helyeket, itt is érdemes időzni kicsit, ha leköt a látvány. Amikor eleget láttunk a lépcső felé vettük az irányt. A szikla oldalába épített, vágott lépcsőn gyorsan l/e lehet ereszkedni az utcákhoz. El akartunk menni az Eggenberg kastélyba, de már késő volt hozzá. A főtérről a Luegg-ház utcája felé vettük az irányt. Erre már jártunk este. Mauzóleum felé vettük az irányt. Rájöttünk, hogy a Burg az nem az az épület, amelyikre elsőre gondoltunk. Ezután megtaláltuk a Burggartent is. Itt van egy rész, ami 3m-rel a hatalmas park fölé visz és fentebbről lehet kukkolni a népeket. A kertben ücsörögnek, fekszenek, beszélgetnek, halkan zenélnek és elég nagy ahhoz, hogy ne zavarják egymást. A parkban éjszaka fiatalok isznak (megjegyzés én is ilyen helyeken innék, ha lehetne). Vasárnap este iszogattunk a szálláson. A gyomrom nem volt 100-as és a savas bor sem segített, pillanatig azt hittem, hogy a máskor visszafogottnak tekinthető bor fogyasztásom vissza fog köszönni. De nem lett gond. Hétfő reggel IC busszal Klagenfurt és a Wörthersee volt az úticél. Ha IC busszal megyünk figyelni kell, hogy a délutáni járatokra foglaljunk helyet, mert könnyen hoppon maradhatunk és akkor majdnem 4 órás vonatúttal, 3 átszállással lehet csak visszajutni Grazba, mi nem voltunk szemfülesek így maradt a vonat. Az idő úgy is rossz volt így annyira nem bántuk a dolgot. Legalább volt egy kis kaland is az utazásban. Klagenfurtban nem tudtunk szétnézni a belvárosban. A többiek a Minimundust akarták mindenképpen látni, szerencsére azt még szép napsütésben tudtuk végig nézni. Elsétáltunk a Wörthersee partjára, kicsit sétáltunk a part mentén, fagyiztunk a strand mellett. Ekkor már a strandról mindenki menekülőre fogta, mert feltámadt a szél és a távolban látszott az eső. Szakadó esőben vártuk a sorsunkat a teli IC busz előtt. Innentől már elmondtam a 4 órás vonatozást. Elérkeztünk a ma (kedd) reggelhez, amikor is korán keltünk és elmentünk az állomásra.
Ennyi történt. A nevezetességekről nem írnék részletesebben, nálam hozzáértőbbek írtak hasznos útikönyveket, többet tudhatunk meg belőlük és nem is illik a profilomba. Azt hiszem elég elnagyolt lett.
