Gondolkoztam, hogy inkább kihagyom most az írásos feljegyzést erről a gyalázatos estéről. Ha szembe akarok nézni a dolgokkal, akkor muszáj lesz mégis összegeznem.

Első körben rettentően sajnálom. Utálom az olyan helyzeteket, ahol elvesztem az irányítást. Itt most ez volt. Nem tudom miért csináltam. Úgy ittam mintha nem lenne holnap. Annyira fokoznám az oldott hangulatot és nem veszem észre, hogy nincs tovább.

Elhanyagoltam az edzést. Először a nagy meleg, aztán technikai problémák, aztán a lustaság. Van már úszó bérletem, jelentős kedvezménnyel. Az úszósapkám szétszakadt, azt még be kell szereznem.

Apa hatásos közbenjárásának hála lesz munkám is. Ami egyrészt jótékony hatással lehet az önbecsülésemre és az anyagi helyzetemre is. Heti 3-4 nap, suli mellett. Azt hiszem a póker háttérbe fog szorulni. Nem is baj. Lehet a szakdolgozat téma is meg fog oldódni.

Ami egyedül elszomorít, hogy nekem az egészhez semmi közöm. Saját erőből rosszabb munkát sem tudtam volna összehozni, max valami diákmunkát, de az félig-meddig zsákutca, ha a szakmában szeretnék elhelyezkedni. Saját erőmből semmit nem tudok elintézni, összehozni. Ahhoz, hogy csak úgy valami munkát találjak, ahhoz minimum TDK kellett volna, valami versenyekben kellett volna részt venni, olyan helyre menni gyakorlatra, ahol utána kellhetek. Ezekből egyik sem volt, egyiket se játszottam meg, mert béna vagyok. Ezek nélkül tényleg szart sem ért a képzésem. Utólag könnyű okoskodni.

Remélem fel tudom majd venni a tempót és jó munkaerő leszek.