Tegnap este megnéztük a Carmina Buranat a Szegedi Kortárs Balett előadásában. Nem ártott volna előtte egy kicsit felkészülni belőle és akkor jobban élveztem volna.

Az ETR megérezte, hogy pénzt kaptam, rögtön be is jelentkezett egy kisebb összegre.

Konzum idióta vagyok. Próbálom féken tartani a felesleges költekezést. Egy halom nagy értékű cucc megvásárlásról lebeszéltem magam sikeresen, de ma elbuktam. A reklám tevékenység egy nagyon meggyőző eszköze hatott rám. A kedvezmény. Nem az a 10-et vesz a 11. ajándék típusú, hanem a don Corleone-féle visszautasíthatatlan ajánlat. A Logitech küldött nekem 40%-os, egy termékre szóló promó kódot. Nem tudtam ellenállni, rendeltem egy perfomance mouse mx-et.

Az ergotron is küldhetne egy ilyen 30-40-50%-os bónuszt a monitor karjára.

Megkaptam a fizetésem és úgy néz ki elégedettek azzal, amit csinálok. Nem akarom magam elbízni, a folyamat elején vagyunk és csak bonyolultabb lesz a dolog. A learning curve kezdeti meredek szakaszán vagyunk és szerintem hamarosan el fog laposodni. Kár, hogy nem korábban adódott ez a lehetőség, mert akkor akár TDK vagy komoly szakdolgozat is születhetett volna belőle.

Tegnap mondogattak valamit, hogy lesz új részfeladatom is. Szerintem most rájöttek, hogy a látszat ellenére egész ügyes vagyok és mivel kötetlen az időbeosztásom rám lehet bízni olyan dolgokat, amikre nincs ideje másnak. A mottóm: csak idő kérdése. Persze nem passzív várakozásra gondolok, hanem arra, hogy ha valamibe nagyon sok munkaórát öl az ember annak előbb-utóbb lesz látszata. Jó esetben.

Leadtam a házit. Feladat beadás előtti napon emberi időben lefeküdtem aludni, ilyen az elmúlt pár évben alig volt. Most neki kéne feszülni a szakdogának, mert azzal nagyon el vagyok maradva. 3 hét múlva zh, arra is jól fel kéne készülni és akkor nem kéne vizsgáznom.