Ma a munkában sikerült szépen haladnom. Meg vagyok elégedve azzal, amit csináltam. Az a jó benne, hogy ha valami összejön és jó lesz, akkor lehet haladni tovább és újabb dolgokat belevinni, amik persze elsőre nem mennek, hanem csak a 100. próbálkozásra. Szóval a folyamatos kihívás adott. A sikerek közti végtelennek tűnő hullámvölgyeket nehéz átvészelni.

Ebben a hangulatban értem haza és buzgott bennem a tettvágy. Figyelmem ilyenkor a gép felé fordul. Hangos. 8 órát ülök egy gyárban, zörögnek a gépek, csörög a vas, itthon szeretnék csöndet. Van 3db 12cm-es ventim. 1 hangos, ez van a tápban, 2 halk egyik a ház elejében, másik az oldalán. A lényeg a táp hangos ventijét kioperáltam és a csatlakozójára rákötöttem a halk ventit. A hatás nagyon durva. Egyetlen félelmem, hogy a tápot megfőzöm a drasztikusan lecsökkent légáramlással, illetve a venti váratlan leállása egy terhelés mentes időszakban.

A táp szabályozza a venti feszültségét, csak azt nem tudom, hogy terhelést vagy a hőmérsékletet figyeli. Nekem most jóbb lenne, ha terhelés függvényében szabályozná.

Ja,igen. Most már a procihűtőm a hangos.

Arra gondoltam, hogy viszonylag kis költségvetésből, de hangszigetelem a gépházat.

Az idő majd eldönti, hogy zseniális teknős vagy bolond kókány mester vagyok.