Belebotlottam ebbe a Slipknot számba és a nagyon emlékeztet engem egy Depresszió számra, csak nem tudom melyikre. Talán az összesre.
Közben csak kikutattam párhuzamos hallgatással. Harmadik komment a videó alatt: "Fúj de szar. Wait and bleed kópia egy az egyben, halhassátok a refrént ti gumi Rokkerek.".
Büszke vagyok magamra, hogy ezt magamtól fedeztem fel. Mondjuk engem nem zavar.
Azt hittem ennyi telt a legutóbbi bejegyzés óta.
Semmi érdekes nem történik. Dolgozgatok. Variálok a szakdogával, rosszul tanulok. Biciklit szerelek, élvezem a tavaszi napsütést, hanyagolom az arduinot, pythont, saját CNC gép tervezést, egy egyedi bringa építést.
Tegnap vezethettem megint egy Toyota Land Cruisert, most már megtaláltam a gázpedál alatt a kickdown kapcsolót. Félelmetes, amikor egy akkora dög megindul.
Van 10 perces kis edzés előtti bemelegítő videó, azt hiszem ezt reggelente meg kéne csinálnom minden nap. Aztán, amikor a edzettségemet a negatív tartományból nulla fölé tornáztam, akkor lehetne fokozni.
Ma már üzemkész volt a bringám, meg is hajtottam rendesen a szél ellenére.
Nagyon érik az elhatározás, hogy biciklivel menjek dolgozni.
Megnéztem a Koyaanisquatsi-t és megfogott az egész zene, főleg, hogy a Watchmanhez is köthető. Szeretem, amikor összekapcsolódnak dolgok, amik tetszenek. A Koyaanisquatsi-t a Pruit Igoe lakótelepes project után kezdtem el keresni. Aztán wikipedia után tudtam meg, hogy a Watchmanben is benne volt.
Azt találtam ki, hogy LaTeX-el fogom megírni a szakdogámat a képzelt profizmusom jeleként. A valóság az, hogy el sem kezdtem, de már meg is untam. Maga a LaTeX érdekesebb, mint a témám és többet kutattam utána.
Másik érdekesség. Tegnap rájöttem, hogy a témám címe nem pontos és nem vagyok tisztában vele, hogy mi is a technológia neve, ami számára szerszámot tervezek.
Hétfő délelőtt belázasodtam, most eléggé köhögök és gyenge vagyok, mint a legyek, amik mér megjelentek. Tegnap hajnal 2 értem haza, elfogyasztottam egy pohár bort és aludtam egész 6:45-ig. Amikor is csiga tempóban felöltöztem több réteg ruhába, a röhelyes szőrös usánkámat is felvetttem és elindultam bicajjal a suliba. Rozoga biciklis nénik előztek le az úton, próbáltam óvatosan menni, ami sikerült is. 1,5 óra unalom aztán haza. Most kb itt tartok. Holnap szerintem nem kell bemennem dolgozni, mert egyrészt megfertőznék mindenkit, másrészt nekem sem tenne jót a hideg és végül kajak értelme sem lenne, mert elakadtam nagyon.
Holnap elrepülök hétvégére. Már nagyon izgulok, nekem semmi nem megy simán, főleg egy olyan komplex dolog, mint a repülőre felszállás és leszállás.
Azon gondolkoztam miért nem tudok örülni kb semminek. Egyrészt, mert mindig van valami, ami miatt lehet aggódni. A másik, hogy ha valamit meg is csinálok van/lesz helyette 2 másik. A problémák sosem fogynak el. Mindig csak a legégetőbbet csinálom meg, így állandóan olyan érzésem van, hogy semmi nincs kész. És így, ha valami sikerül, akkor az csak annyit jelent, hogy legfeljebb sikerült tartanom a korábbi szintet és nem lett rosszabb.
Nagyon elhanyagoltam a blogot. Nem sok érdekes dolog történik velem, amiről érdemes lenne beszámolni. Karnyújtásnyira az iskola befejezése, de még újabb akadályok gördülhetnek elém, amiknek a következményei beláthatatlanok. Egy több éve futó láncreakció zajlik. Jelentéktelennek tűnő dolgokból hogyan lesz kijavíthatatlan hiba. Összesen 4 lehetőségem lett volna a múltban, hogy elkerüljem a mostani helyzetet. Azt hiszem ezt nem róhatom fel csak az iskolának.
Elkezdtem vezetni egy bevétel-kiadás táblázatot. Önkényesen a mai napot vettem a kezdésnek. Innentől kezdve fogom vezetni a mérlegemet. Szeretném elkerülni a felesleges kiadásokat és a túlzott költekezést.
Csak 1 kicsi hiányzik, hogy sínen legyen ez a félév.
