Ahogy a fentebbi videón jól látszik egy meteor belép Földünk légterébe és becsapódik valahol Kanadában.

Álljon itt figyelmeztetésként, a testrablók megérkeztek. Holnap lehet megpecsételődik egy sikeres faj sorsa. Ne legyen igazam.

UPDATE 2008.11.26 - Mégis a táskámban volt a toll...

Ma megtörtént, amitől mindig is tartottam. A féltett és szeretett rotring tollamat, ami egy 2 db-os készlet egyik fele, elhagytam a könyvtár, 6-os számű terem, haza vezető út egyikén. Amikor nem rég, fél tíz tájban német tanuláshoz készülödtem, hiába forgattam ki a táskát, hiába túrtam bele a papír kupacokba, nem jött a megváltás. Itt ültem kapkodtam, kapartam, a vérnyomásom irdatlan meredekségű görbén megcélozta a végtelent, a pulzusom négyszögjelbe csapott át, az izmaim megfeszültek, igazi fékevesztett vadállat lettem, az amelyik ott él az emberben évezredek óta, aztán elszállt az egész. Ahogy leírom már kívülről látom az egészet.

Egy egyszerű fekete toll, piros csík a dudros rész fölött, 30 éve ugyan így néz ki ez a fajta, semmi extra azon kívül, hogy tavaly kaptam karácsonyra. Hihetetlenül tudok ragaszkodni az ilyen fajta ajéndékokhoz. Hollandiában például kaptam egy narancs színű műanyag repi tollat. De emlékszem a mosolyra amivel adta a csóka, felidézi azt a 2 napot, azt az érzést, amikor megláttam előszőr a holland gyepet, a munkát, amit elvégeztünk. Szóval egy emlék, a múltam egy része. Szintén elhagytam, Szlovákiában a nadrágom zsebében volt és valahogy kiesett. Teljes letargiába estem.

Most is hasonlót érzek. Eszembe jut 1 év, a vigyázó mozdulatok, amivel kezeltem. Eleinte csak a fém tokjában tartottam, a ceruzával együtt. Ahogy szaporodott a sok kacat a táskámban, úgy gondoltam elég csak a toll magában. Lanyhult a figyelmem, a megtörtént a baj.

Azt gondoltam, holnap veszek egy ugyan olyan tollat. Így talán jóvá tehetem, újra teljessé tehetem a készletet, kiköszülhetem a csorbát.

Ezt alátámasztandó szerkesztés helyett töröltem, amit írtam. Szóval ezt buktad nyájas olvasó. Bicajról és autóról volt benne szó. Burkoltam a bicaj használatára bujtogattam a hideg ellenére is, holott én gyáva és komformista módon autóba menekültem. Valamint beraktam egy gyönyörű bicajt is.

Megjegyzném, hogy egy másik tabon nyitva van az előző szöveg...

Kicsit eltököltem az időt délután. Jött a beidegződés, miszerint a motorizált közlekedés gyors. Ez volt az első tévedésem. Beültem a kocsiba nyomtam a gázt. Következő hiba az időpont választás, délután 4. Általán forgalmi dugó szerte a vársoban. De ne szaldjunk ennyire előre. Következő hiba, sávváltás, a belső sáv sem gyorsabb és nem is tudtam kisorolni arra amerre akartam menni, nem is erőltettem. Jött a B útvonal, ahol nemcsak autóval, hanem gyalog is  közlekednek, mivel roppant udvarias vagyok minden zebránál megálltam és nem mentem át rajtuk. Jöttek a lámpák. Ahol tudtak megfogtak. Következő hiba, átvariált útak, lett volna egy új levegás, amivel egy lámpát megúszok. Természetesen elnéztem. Parkoló hely legalább volt. Szóval késtem egy kicsit, ha a nyúlra nem is, de a havazásra rá lehet fogni már.

Tanulság, kerékpározni jó, még így nulla fok körüli külső hőmérséklet eseténl is. Holnap reggel kipróbálom.

Lentebb pedig egy bordásszíj hajtású gyönyörű kerékpár. Jó lenne csinálni egy hasonlót.