Szenvedjetek ti is.

dkbn = dán privi/myvip esetleg a homár verziója ezeknek

Azt mondjátok még?

Innen nincs visszaút

http://www.reak.hu/

Mai napon, az új, "házilag lehetetlen, de nagyon drága project" elemzgetési és olvasmány gyűjtési fázisában találtam egy nagyon tanulságos oldalt. Már egy kissé régi, de még így, 10 év távlatából is nagyon tanulságos.

Például, ami engem meglepett:

Ellentétben az általánosan elterjedt szemlélettel, a falak hőszigetelése fontos, de nem a legfontosabb. Nem véletlen, hogy ez az energiaháztartást befolyásoló tényezők sorában a gazdaságosságot is figyelembe véve a hetedik..

Nem azt mondja, hogy nem kell, csak vannak sokkal kritikusabb tényezők, mint például a hőhidak, kinyűló szerkezetek, pincén és padláson keresztül elszökő energia. Azt is írja, hogy a '80-as évek közepe utáni épületek tulajdonságai már nem olyan rosszak a szigorodó szabványok miatt,mint előtte.

Szóval okos dolgokat ír. Már a gáz mizéria előtt is olvasgattam a témában, de még mindig találok új dolgokat.

Ja igen és a kedvenc részem:

A házgyári lakásokban a fűtési rendszerek kialakításánál elsősorban az előregyártási előnyöket tartották szem előtt. Hazánkban az energiaárakba jelentős állami támogatást építettek be az építések idején. Ezekben az években sem a fogyasztó, sem a szolgáltató nem volt érdekelt az energia hatékony, takarékos felhasználásában. 1992-ig a távhőszolgáltatás árait egységesen szabályozták, sőt, 1991-ig jelentős állami támogatást élvezett a távhőszolgáltatás is.

Úgy emlékszem 100 mrd Ft körüli összeg évente. Ez nem biztos. Most ilyen-olyan okokból kezdik csökkenteni ezt az összeget, ami jó-e vagy sem mindössze attól függ mire használják. Én mint lelkes hőszivattyú rajongó, valahogy bele forgatnám a pénzt a lakóparkok, társas házak hőszivattyúsításába. Tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű és már egy panel ház szigetelésénél is nehéz összefogni az embereket. Lehet pályázni energetikai korszerűsítésre, de olvastam valami kritikát, hogy ilyen ütemben 2050-re érne el akármilyen szintet. Elég lassú.

Ma délután 6 óra tájban megadta magát a Linksys routerem tápja. Éppen készültem felaprítani a gépet, amikor bevillant, hogy megnézem a modemet. Mit látok? Tök sötétek a router ledjei, mondom, ok, 2 évig bírta a 17k-s majdnem prémium cucc. Gari 1 év volt rá, már el is temettem. Titkon reméltem a feltámadást a tetszhalott állapotból, és volt megváltás. A kábel modem tápja szintén 12 V-os, a csatlakozó mérete és polaritása is megegyezik, főnyeremény. Táp csere, a szerkezet működik.

Gyors agyalás, hol van még egy ilyen táp, hát sehol, illetve mégis, mi van ha a külső hdd ház 12 V-os, elvégre a hdd-nek is kell, a logika győzött, 2 A, 12 V és 5V. Már csak csatlakoztatni kell. Ez elég MacGyveres volt - délután pont néztem is - tehát, úgy gondoltam, nem a s-videora hajazó mini csatit használom, hanem a belül lévő molexet. Elővettem a hardver lomokat, egy elhalázott szivattyú vezérlőről levertem az anya molexet és a kis csatlakozó pöcköket kihúzogattam.

A rossz táp csatlakozóját levágtam, blankoltam, rá szigetelőszalagoztam az imént bontott pöckökre. Itt egy kicsi gond támadt, melyik vezeték melyik, ugyanis nem mindegy a polaritás. Nosza asztali gép be, van benne molexes venti, kis logikai feladvány megoldása. A eredmény függvénye, hogy tényleg elfüstöl-e a drágaságom. Csináld magad csatlakozó áram alá helyezése, mennyei harsonák, minden világít, izzítom a gépem.

Ezen a ponton elére az este a csúcspontját, nincs net. Nem voltam idges, csak a cél lebegett a szemem, előtt, feladatot kaptam, amit minden áron végre kell hajtani. Oda megyek a problémás eszközökhöz. Nincs bedugva a modem, megkapja ő is a tápfeszültséget, elégedetten villognak a zöld sárga LED-ek, megkönnyebbülés.

Szét áradt bennem a nyugalom, ilyet érezhet a heroinista, megkaptam az adagom. Még az sem tud kizökkenteni a hibaelhárítás után érzett mámorból, hogy holnap megfogok bukni a vizsgán vagy azért, mert be sem megyek, vagy azért, mert bemegyek és nem tudom az anyag nagyrészét.

Hát így telnek a napok Kamcsatkán.

Ez ment a bejegyzés írása közben, tisztán emlékszem egy másik estére sok évvel ezelőtt, a hangulat más volt, néztem a sötét szobában a viva tv-t és ugyan ez szólt. Tegnap este a kosár edzésről álmodtam. Ilyeneket hallgattam elötte, utána, akkoriban. Kosaraztunk, volt még valami beteg folytatás, de arra nem is emlékszem már.

Emlékszem még arra is, amikor előszőr fedeztem fel, hogy is kell igazán küzdeni a pályán. Hogy úgy mondjam, elengedni a lelkem mélyén szunnyadó vadállatot. Az elengedés nem jó szó, inkább csak meglazítani a gyeplőt, annyira, hogy olyat vigyen véghez, amit normál tudatállapotban nem lehet. Nem agresszivitás ez, inkább felfokozott érzékelés és teljesítés. Talán erre mondja az angol, hogy slumbering beast, szeretném újra felébreszteni, szeretnék teljes erőből küzdeni, kiadni mindent, amit tudok. Valahogy az iskola pad nem kedvez ennek a szellemiségnek.