Hajnal 2-ig aludtam, de ezt már írtam. Fél 6-kor feküdtem be az ágyba, 5 percet nem tudtam aludni, anya felkelt és nekiállt mikrózni. Azt hittem sírok. Talán 1órát aludtam, akkor is azt álmodtam, hogy szét trancsírozott hullákat zsákolnak előttem. Ha túl sok koffeint iszok mindig ilyen félálom para rémálmok jönnek. Se aludni, se ébren lenni nem tudok.
Rájöttem, hogy burokban élek. A világban nincs kegyelem, a gyengébbet megeszik. Egy támadási felületet hagytam magamon és a jóindulatra alapoztam. Ezt a hibát már sokadszor követem el. És nem tanulok belőle. 4-szer megbukni abból a lófasz tárgyból az vmi olyan negatív teljesítmény, ami szerintem a BME-s 5kr-es félévemet közelíti balfaszságban. Egy rohadt határidő és egy barom digitális skála, függőleges tranzienssel. De ilyen az élet is. A határidő az határidő, a rendőr is megbasz, ha 65-tel megyek, őt sem lehet kérlelni, nem hatódik meg, nem hatódik meg senki, ha a másik szép elképzelései és ködös álmai elpárolognak. A Lindsay Lohan kisasszony is pityergett a bíróságon, azt mégis bevarrták. Az ember bele sem gondol, hogy nap, mint nap mennyi minden múlik a véletlenen és mennyi mindenben van szerencséje. Hányszor játszottam el ezt a házi késést is, eddig mindenki engedékeny volt, mert ez nem az élet, ez egy napközi huszonéves gyerekeknek. Én meg 100-szor is eljátszom. Törvényszerű volt, hogy addig járok a kútra. Hát nekem eddig tartott. Most mindenféle kérvényt írhatok, házalhatok a többi hallgatónál és toborozhatok kb 20 de, inkább 30 embert. Csak azért, hogy legyen keresztfélév a tárgyból, könyöröghetek. Ha sikerülne is, a következő félévben ugyan ezt meg kéne csinálni a ráépülő tárggyal is. Az 1-nek adok olyan 40% esélyt, a második tárgynak 20%-ot, tehát 8% esélye lehet, annak, hogy 9 félév alatt végzek. A szöveges kiértékelés pedig úgy hangzik, hogy felejtsd el. Ami teljesen elkeserít, hogy 3 féléve, megállt az idő és még most is 3 félév van hátra. Minden félévben élt a remény, aztán elveszett, aztán újra reménykedtem és mindig 1 pillanatnyi megingás vezetett a 1 kudarchoz, az meg láncreakciót okozott. Nincs más gondolatom, csak az iskola, semmi más nem érdekel. Semmi nem köt le. Hosszabban. A fogyatkozó hajvonalam mögül egyre nagyobb hangsúlyt kap az a nagy lüktető ér. Abba jobb bele sem gondolni, hogy a végre 9 vagy 10 félév után befejezem, akkor összesítve 6 évvel az érettségi után megszerzem 1. és egyben utolsó felsőfokú végzettségemet. Más ekkora rendelkezik 6 év munka viszonnyal vagy 1 diplomával és 3 év munkaviszonnyal vagy 2 diplomával. Most, hogy belülről látom milyen "félgőzzel teljesíteni", mert ugye az átlagom ~15kr/félév, elmondhatom, hogy nem sokkal több erőfeszítés normálisan csinálni. Erre mondják, hogy az élethez kell egy kis szerencse is.
