A korábbi részekben történtek:

Mr Z. Nyúl az elmúlt 3 félévben, 3-szor próbálkozott egy tárgy teljesítésével, eredménytelenül

Ebből a 3 kísérletből az 1. történt a tárgy kiszabott idejében, a 2. egy keresztféléves felvétel volt, ami a tér-időben egyedüli és megismételhetetlen eset volt. A 3. pedig a kívánatostól 1 évvel későbbi alkalom.

Egy még korábbi félévből származó "tartózás" törlesztésének is most jött el az ideje. Ahogy az rövid beszélgetéseimből kiderült, ez a két tárgy, tehát a "tartozás" és a "folyamatos kudarc" nevű tárgyak a ebben a elátkozott félévben ütköznek. Ez olyan ütközés, egy hatalmas feketelyuk tünteti el az időt és az energiát. Ami átlépi az eseményhorizontot az végleg megszűnik. Hát én átléptem. Eseményhorizonton túl, innen még a fény sem tud szabadulni. A szomorú az egészben, hogy ha úgy vesszük, hogy a tárgyütközés elkerülhetetlen, akkor, a korábbi 2 próbálkozásom a "folyamatos kudarccal" mind fölösleges volt, mert ha sikerülnek is, most az ütközés miatt nem tudnám felvenni, csak 1 év múlva. Az eseményhorizontot ezek szerint 1,5 éve léptem át és fogalmam sem volt róla.

Konklúzió? Nem szabad hibázni. Soha. Látszólag kezelhető kockázatot jelentő dolgoknak is lehet sorsfordító jelentősége a jövőben az általunk nem ismert és figyelembe sem vett körülmények miatt. Eszembe jutott egy jóslathoz hasonló mondat, amit az 1. félévem, 1 hetében modtak nekem.

Ez a hely egy csapda, menekülni kell innen

.