A bejárati ajtónkat kicseréltük még ősszel, azt hiszem. Egész jó is volt, aztán 1-2 hét után elkezdett lógni. Nem volt vészes, kicsit emelni kellett rajta becsukásnál a kilincsen. Tulajdonképpen ez volt a megszokott ajtó csukási technika a réginél is. Aztán tovább fittyedt, már lábbal is rá kellett segíteni, szigorúan nem rúgni, csak tolni. Tehát ajtó nyitás egy kellemetlen művelet lett, egy frankó új ajtó és pont olyan funkcionálisan, mint a 20 éves deszkarakás.

De ma megszállt az ihlet és a mechanikai dolgokra érzékeny szememmel tüzetesen átvizsgáltam az ajtót és annak szerkezetét finom hangolást biztosító részek után kutatva. A keresés eredménye egy-egy hatlapfejű belső kulcsnyílású csavar(M4 BKNY csavar) volt a zsanérok alján. Fogtam a megfelelő kulcsot hozzá és finoman elkezdtem becsavarni az egyiket. A megérzésem jó volt, a csavart behajtva megemelkedik a zsanér felső része. Megpróbáltam a 3 zsanéron egyenletesen elosztani a terhelést. Az is kiderült, hogy az ajtószerelő brigád lusta volt lehajolni a legalsóhoz és meghúzni, ugyanis az teljesen laza volt, a felső 2-n volt az egész ajtó súlya, még szép, hogy leszállt.

Csak akkor fogok szólni a beavatkozásomról, ha észreveszik.