Felhívott egy kérdőíves lány. Majdnem szerelmes is lettem a hangjába. A tévézésről kérdezgetett. Végig magázott. Azt tudni kell rólam, hogy nem nézek tv-t. Kivéve Ezel, bosszú mindhalálig és A mentalista híradó után. Ez utóbbit ritkábban. Tehát nálam rosszabb embert erre keresve se lehetett volna találni. Nem nézem a focit, néha 1-1 műsort végig bambulok valami ismeretterjesztőt. Ha olyan a kérdező hangfekvése és nő, akkor nem tudok ellenállni a válaszadásnak. Tavaly például a város ügyeiről kérdeztek, milyen a közbiztonság, ilyen olyan dolgok elérhetősége. Nagyon lelkiismeretesen próbálok válaszolni minden kérdést megfontolva, mint aminek súlya van. Összesen 30 percet beszéltünk, de a végére úgy éreztem, hogy évek óta ismerjük egymást és a tévézési szokásaimon kívül bármi másról is ugyan ilyen jól el cseverészhettünk volna. Úgy indított, hogy 10 perc lesz. Legszívesebben egész délután beszélgettem volna vele.