Ma majdnem győzött a lustaság. Lehuppantam Ezel nézés helyett pokerezni. Aztán mégis elmentem tekerni. Most inkább jól meghajtottam a rövidebb távot, hogy sötétedés előtt haza érjek. Beszálltam egy csapatba a 24 órás bicajversenyen. Alkalmas biciklim nincs, de azt majd megoldjuk. Július 23-án lesz, addig jó lenne formába tudnám hozni magam. Nem cél semmilyen helyezés, inkább csak annyi, hogy az 60 éves kerós bácsik ne alázzanak le.

Ez a gyakorlatosdi kezd fárasztóvá válni. 6:15-kor ébresztő, 30-ra ki kelek az ágyból, reggelizek, csinálok egy szendvicset magamnak, 7:15-20 közt elindulok, 50-re odaérek, 16:30-ig ülök egy széken. 17:00-ra itthon vagyok, 17:20-ra megkajálok. Itt kell minimum 1 óra emésztés, 19:00-tól 20:00-ig tekerek, 21:00-ra lecsutakolom magam és vár az ágy 22:00-kor. Összességében van 2 órám naponta. És ezért 0Ft-ot kapok.

Tavaly nyáron azért sokkal jobb volt 6-ra járni, 2-kor végeztem és még pénzt is kaptam érte. 5-kor keltem, a Polski Fiat tip. személygépjárművel átszaggattam a városon. 3-ra megkajáltam lezuhanyoztam és kb este 8-ig, 9-ig azt csináltam amit akartam.

Nem tudom mit kezdenék magammal, ha nem lenne telefonom. Kénytelen lennék papír alapú könyveket olvasni. Mindjárt végzek az Iskola a határonnal. Annyira nem vagyok oda érte. Túl közönyös lettem, hogy az ilyen történetek meghassanak. De úgy érzem mindenképpen el kell olvasnom, ha érettségire nem tettem meg. Találtam benne jó pár olyan gondolatot, ami végül is megérintett egy kicsit.

Aki idáig eljutott az meghallgathat egy szép avantgard metál darabot: