Van egy, már majdnem elavultnak számító Phenom II procim, ami 3 magos, de működik a 4. is, ám én mégis 2-vel használom. Most azt akarom leírni, hogy a PhenomMrTweaker nevű progival milyen jól be lehet állítani a C&Q-t. Alapvetően én semmi számítás igényeset nem csinálok a gépemmel. Az idejük nagy részében malmoznak csak a magok, ezért is használom 2-vel. Összesen 5 különböző órajelen tud járni a CPU és ezeket a kihasználtságtól függően változtatja. A PhenomMsrTweakerrel pont azokat a paramétereket lehet változtatni, amik alapján eldől, hogy milyen órajelen és feszültségen menjen. Én beállítottam egy nagyon energiatakarékos profilt. A feszültségekkel a gyáriak alá mentem a felső 3 szinten, a legalsó csökkentése már instabillá teszi.
Amiket lehet állítani:
- Mode: ganged vs unganged, ez azt jelenti, hogy a magok órajelét külön vagy együtt állítja, nekem valamiért ganged jött be. A feszültségeket azt hiszem nem kezeli magonként, ezért az alacsonyabb órajelen járó mag több feszültséget kap. Nincs jelentősége szerintem.
- Load sampling interval: A kihasználtság mintavételezése ms-ban. Nálam 50. Ez az alap érték, ha növeljük lassabban fog reagálni a változásokra, gyorsabban pedig többször vált órajelet. Én azt akartam, hogy kell akkor emeljen órajelet, hagyja ott egy kicsit, csinálja meg, amit kell és után rakja vissza legkisebbre. Ennek az értéknek közvetve van beleszólása a működésbe.
- P-state bounds: P-state a proci egymáshoz rendelt szorzó és feszültség állapota, 0-tól 4-ig megy. Én 0-tól 3-ig használom. Igazából 3 vagy 4 állapot elég, mert különben észrevehetetlen a különbség a szomszédos állapotok közt. Se teljesítményben, se fogyasztásban nem lesz különbség.
- Load thresholds: Ez nagyon fontos paraméter. Ezek az értékek a mag %-os kihasználtsága. A jobb oldali a felváltás a bal pedig a leváltás. Erről még írok, mert a következő ponttal együtt lesz értelme
- Consecutive samples: Az egymást követő megegyező minták száma. A szerint történik a döntés, hogy egymás után hány magas és hány alacsony kihasználtságot mér. A magas és alacsony határértékei az előző pontban említett értékek. Nálam felváltásra 5, le váltásra 3 van beállítva. Ha időben nézzük, akkor 5 mintavételezési idő, 5×50ms ideig 70% felett van a terhelésem, akkor eggyel felvált. Ha 3×50ms-ig 45% alá esik, akkor levált.
- Agressive up: legnagyobb teljesítményre kapcsol egyből.
Ezek nagyjából az angol hintek fordításai a saját tapasztalatommal kiegészítve.
Először én azzal kezdtem, hogy az egyes P-statekhez tartozó feszültségeket próbáltam a stabil minimumra vinni.
- gyári: 2800MHz@1,35V; takarékos: 2800MHz@1,25V
0,1V a különbség, ~8%, nem túl sok, de a max fogyasztást mérsékli - takarékos: 2000MHz@1,15V, a gyáriakat itt már nem tudom, pár lépéssel az eredeti alatt jók lehetnek.
- 1400MHz@1,05V
- 800MHz@0,9V ez maradt az eredeti, gyárilag is a határ közelében lehet. Nálam sokat van ebben az állapotban ezért nem akarom, hogy pont ez legyen instabil.
Úgy érdemes kipróbálni a stabilitást, hogy pl Linx tesztet futtatunk és csak egy P-statet hagyunk meg. Ha valamelyik érték nem lenne jó, akkor lehet emelni rajta.
A load threshold beállításánál ki kell tapasztalni, hogy a használati szokásainkhoz mi a jó. Ha pl. filmezünk és a CPU-nak sokat kell besegíteni, akkor nem akarom azt sem, hogy folyamaosan fel-le kapcsoljon, mert a terhelés a határérték közelében van. Amikor felkapcsol, akkor leesik a terhelés, ezért viszavált, akkor meg magas lesz, "rezegni" kezd. Nálam ez a 70% az a terhelés, ami véletlenül nem jön össze. Ha ilyen van, akkor valószínűleg tényleg számolni a kell a procinak. Ha kevés a CPU erő, akkor akadnak a programok és lassú minden. 45% magasnak tűnhet. Ezzel is ugyanúgy voltam, mint a felső értékkel. Ki kellett tapasztalni. 45% alatt el vannak a különböző háttér folyamatok vagy egy videó lejátszás, alatta viszont már valószínűleg malmozik csak 10-20% körül. Arról szól az egész, hogy olyan értéket találjunk, ami alatt és felett jó valószínűséggel eltaláljuk, hogy mekkora teljesítmény kell. Ha nagyon széthúzzuk, akkor benne fog maradni legtöbbször és nyugton marad. Ha közel rakjuk, akkor váltani fog, mert nem tud olyan szűk sávban megmaradni. Az egymás utáni minták számával a váltás gyorsaságát tudjuk szabályozni és az irányát el lehet tolni a fel vagy a le váltás felé. Nálam a felváltáshoz több minta kell vagyis egy kis csúcs szerű terhelés nem löki fel a fogyasztást. Viszont, ha egy rövid ideje pihen, akkor egyből visszavált.
Ezzel szemben most kellett egy olyan profil, ami nem lazsál a egy program alatt alatt, mert 800MHz-en akad az egész, használhatatlan.
A 800MHz-es állást kiiktatam a P-Statekből. 3-at használ. 2800MHz, 2000MHz, 1400MHz. 50%-os terhelésnél vált is fel. 35% alatt le. 2×50ms, 50%-nál nagyobb terhelés után felvált, de rögtön a legmagasabba. 8×50ms alacsony terhelés után megy le. Azt hiszem jól működik.
A 2 energiagazdálkodási profil közt PhenomMsrTweakerből tudok váltani.
Rendes fogyasztási értékekkel nem tudok számolni. A konnektorba dugható mérőnek nem hiszek, ezért hibás adatokat nem fogok róla leírni.
Még egy trükk, ami jótékonyan hathat a fogyasztásra. Az animált reklámok letiltása. Vannak oldalak, amik maxon pörgetnék a procimat csak, hogy valami rohadt reklámmal bombázzanak. Nyugodt szívvel tiltom. A szolid reklám jöhet, ne mozogjon és ne zenéljen, akkor lehet rá is kattintok.
