Meguntam a blogomat. Borzasztóan antiszociális vagyok. Van a cégnél egy nálam pár évvel idősebb srác, ő nagyon jól beilleszkedett, állítólag a dolgát is jól csinálja. Jól kijön mindenkivel, róla el lehet mondani, hogy illik oda. Én egy hallgatag fasz vagyok, ülök a gép előtt és eltorzult fejjel kattintgatok 8,5 órán át, mint valami autista. Néha bejön faterom vele megdumáljuk, amit csináltam. Annyira esetlen vagyok a legtöbb olyan helyzetben, ahol valami szociális érzékre lenne szükség. Még a köszönés is nehezemre esik, nem tudok jóétvégyat kívánni, nem tudok kellemesen társalogni. Azt hiszem kocka lettem. Kívülről borzasztó lehetek.
Az is nyomasztó, hogy nincs munkaköri leírásom, csak úgy felfedezek. Rajtam kívül ezzel itt még senki nem foglalkozott, csak arról van halvány elképzelés, hogy mit akarnak a legvégén. Nekem kéne odáig úgy eljutnom, hogy az úton előttem nem járt senki és az sem biztos, hogy lehetséges az út. Ha ez a semmi kis munka ilyen érzés, milyen lehet az űrbe indulni? Milyen lehetett elindulni az amerikai kontinens felé?
