2órája értünk haza. Jól kihajtottuk magunkat. A csapatmunka igazán jó volt. Szinte ment minden magától, senki nem lógta el, így mindenki tudott este is aludni, meg közben is pihenni. Voltak esések, de senki nem sérült meg komolyabban. A technika viszont rendesen leamortizálódott. Láncok szakadtak, 1 kerékagy tönkrement. Kicsit költségesebb lett, mint vártam, de nagyon nagy élmény anyag volt és maximálisan megérte.

Az időjárás sem lehetett volna ennél sokkal jobb. Az első és az utolsó órákban volt csak csapadék. A felhő takarás ellenére kicsit lepirult az arcom. Olyan izmaim fájdultak meg, amikről eddig nem is igazán tudtam.

Az első MTB versenyem azt hiszem jól sikerült. Kár lenne a teljesítményemet nagyon hasonlítgatni, úgy érzem, amit tudtam azt beleadtam. Jó volt a pálya is, kiegyensúlyozottak voltak a gyors és nehéz szakaszok.

Nagyon jó hétvége volt. Remélem lesznek képek a versenyről, mert voltak kint profi fotósok.

 Még nincs kész a beszámoló, de már majdnem elkezdtem. Tegnap elázott a konyha, mert egy flexibilis bekötőcső szorítógyűrűjéből kiszakad a cső maga. Éljen a sárgaréz szerelvény, lassan már minden eltörött a bekötésnél, ami eltörhet és sárgarézből van. Nyomáscsökkentő is van azon az ágon, de ez nem zavarja a meghibásodásokat. Fél év alatt most ázik szét harmadszor a konyha.

Holnap utolsó nap, mikor máskor csinálnám a feladatot, ha nem akkor. Nem tűnik úgy, mintha jövő héten nagyon bokros teendőim lennének, talán nosztalgiából majd bejárok.

Délután liter kóla megvolt. Biztos, ami biztos alapon most megittam fél liter német koffein italt, azt hiszem sok lett. Menten hányok.

 Ma beszélgettünk egy kicsit. Szomorú történet rajzolódik ki, egyetemes hibák, hasonlók, mint amikből én már megjöttem. Végtelenül sajnálom. Így kibaszni valakivel. Azt hiszem jobban sajnálom, mint magamat. Ez azért nagy szó. Sőt mostanában a konstans önsajnálat és világfájdalom is alább hagyott. Az még oké, hogy valakit elhagynak. De utána pár hétre rá találni még egy kancsót, aki belerúg az emberbe, az már tényleg balszerencse. És ekkor jövök én a képbe. Most lett nyilvánvaló, hogy nem rám van szüksége. Mint barát talán tudok segíteni, de azzal ott is maradok végleg. Talán ez lesz a legjobb. Szomorú majd holnap leszek.

Ja igen, ma befejeztem A. Huxley Szép új világát. Tetszett. Elkezdtem olvasni Coelho-tól a Tizenegy percet. Harmadánál lemerült a telefon. 2 órát néztem a falat. Nem tudtam, hogy miről szól, csak megtetszett a címe. Aztán mondom miért ne. Szélesítem a szellemi horizontomat. Vicces, hogy egy gépész szakmai gyakorlaton falom a könyveket.