Ez a videó tegnap még nem volt itt. Ezután, ha zenét is teszek be azt az elejére rakom, hogy olvasás közben legyen mit hallgatni. Nem mondom el mire kell számítani. Legyen meglepetés.

Ma befejeztük a korlátokat. Az emeleti korlátot nem tudtuk eltávolítani a helyéről ezért az marad olyan, amilyen. Napoztam kb 10-15 percet. Ne legyen annyira rám sülve a póló. Voltam bringázni. Még tegnap lemostam a nagynyomásúval, hagytam száradni, leengedtem a kormányt a jobb aerodinamika érdekében, ma beolajoztam a láncot és felfújtam 3bar főlé a kerekeket. Odafelé el voltam szállva magamtól, azt hittem elemelkedek a földről lassan. Leforgattam a szokásos áttételt. Azt hittem hirtelen beérett a múltheti kihagyás és szupererőt kaptam. Aztán a szokásos helyen megfordultam és azt hittem megállok, olyan szembeszél volt. Eleinte erőltettem, de az üléspozíció nem az igazi és a térdem megfájdul, így aztán kénytelen voltam kisebb áttételen hajtani.

Ja megint beugatott egy kismajom. Azt hitte én majd gondolat olvasom és kis ívben fogok balra felkanyarodni a bringaútra. Gőzöm nem volt merre akar menni, át akar-e menni arra amerről én jöttem vagy megy tovább egyenesen, plusz még jöttek utána ketten. Azt hittem át akarnak jönni. Ott voltam, hogy döntöm balra, erre látom, hogy pont ott jönnek, ahova fordulnék így aztán megálltam ott egy kicsit. Soha nem vágok kis íven balra kanyart se autóval, se bringával. Már visszafelé a végénél, szétnézés nélkül megfordul előttem egy melák csávó. Szóltam bármit is? Nem. Lehúztam a fűre és tekertem tovább. Görkoris csajokra rácsengetek, egyik megfordul és néz mint egy hal, tátott szájjal. Mit várt, kisvonatot?

Apa kikölcsönzött a hétvégére egy nagynyomású mosót és ezzel fogjuk a kerítés lécekről a korhadást és a festék maradékokat lecsapatni. Ma a ház előtt és a lépcső mellett befejeztük a tisztítást. Holnap hátul és az erkélyen fogjuk megcsinálni. Nem lesz teljesen tiszta a fa, de jobb mint egész nap csiszolni és nyelni a port. Kap valami festéket és 10 évig jó lesz megint.

Megjegyzés: Kezdek összeesni. Leálltam a kajálással. Azt hiszem kicsit többet kéne ennem. Már csak akkor "nagy" a belem, ha tele zabálom. Kis +kaja kéne és el lehetne kezdeni 3kg izomzatot felépíteni. Jó lenne 73-75kg-ra felmenni.

Lehet a tegnap elfogyasztott alkohol bomlástermékei okozzák, de tiszta szar a hangulatom. Amint valamit elérek, elkezdek az elvesztésén aggódni, aminek az lesz a következménye, hogy általában el is vesztem. Egyszer elküldtek krétáért, mentem fel vele a lépcsőn átfutott az agyamon, hogy de rossz lenne elesni és a következő lépésnél már estem is el és összetörtem. Nem volt egy megrázkódtatás, de el kezdtem hinni benne, hogy a félelmeim beigazolódnak. Volt valahol, hogy az optimista szemlélet csak akkor nyereséges, ha a képességeinket csak kezelhető mértékben lépi túl a feladat nehézsége, különben suck out lesz.

Félek attól az érzéstől, amit hagytam megtelepedni a szívemben. Ápolgatom, gondozom, pozitív érzéseket kapcsolok hozzá, elhanyagolom a kockázatát. Mondhatni szerelmes vagyok. Igazából azt hittem kisebb érzelmi kockázatot vállalok. Legjobban attól félek, hogy kiderülne csak én lovaltam bele magam egy érzésbe, ami intenzitásban nem kölcsönös. Úgy érzem ingatag talajon állok és én leszek az első ball(f)aszt, aki repül a léghajóból. Azt hittem sikerült az érzelmeimet megszüntetni, de úgy látszik még mindig ember vagyok.

Megint hagyom, hogy egy megátalkodott rögeszmévé fejlődjön ez az egész, hogy más híján kitöltse az életemet. Lehet ez is olyan, mint a póker. Meg kell szokni a tétet.

Azt hiszem a félelmem alapja abban rejlik, hogy nem tudok hinni benne, hogy bárkinek is számítanék. Most ebből a hitemből (vagy inkább nem-hitemből) próbálom magam kitéríteni. Nem tudom, hogy ez jó-e vagy sem. Ha holnap vége lenne ennek a kapcsolatnak, akkor nem tudnám eldönteni álom volt-e vagy sem. Olyan törékenynek érzem, mintha bármelyik reggel felébredhetnék belőle. Csak én emlékeznék rá egyre homályosabban.

Azt hiszem most ezt sikerült jól megfogalmaznom. Így már látszik, hogy micsoda egy értelmetlen picsogás, amit levágok itt. Nem kéne ennyit aggódnom. Az aggódás tönkre teszi még azt is, amit amúgy élvezni lehetne. Vége a terápiás posztnak.