Ha ma nem kelek fel reggel, pont ugyan itt tartanék, mint ahol félnap éhezés, görcsölés után, ebben a pillanatban. Egy nagy szánalom műsort adtam elő.

Van a tanár, aki eddig egészen toláralta a puskázást, nem keménykedett. Ezt a tanárt az egyik majomivadék bepanaszolta a suliban, azért, mert nem íratott ZH-t, hanem azt mondta, hogy mindenki mehet vizsgázni. Ezután nem volt olyan jó kedve és szerintem meg is szorongatta a társaságot. Végig razziázott, járkált, kémlelt stb. És 4 kredit.

Ha jók az értesüléseim, akkor 9 félév támogatott, ebből nekem ez a 7. összesen, itt az 5. félévem. Mivel csúszni fogok valószínűleg 1, de lehet 2 félévet is fizetni fogok. Ehhez jön a bónusz, 15kr/félévnek meg kell lennie, de 30/év az már nem jó, ha mondjuk egyikben 39-et, másikban 12-t csináltam.

Beszélgettem egyik nőivarú hallgató társammal, sok mindent hasonlóan látunk. Neki is elfogyott a lendülete, és a felsőoktatásba vetett bizalma. Neki még van egy olyan speciális tulajdonsága, hogy a tanárok nem szeretik és ez a tanulmányaiban is meglátszik.

Most vizsgán, előttem ült egy sor mmo huszár. 1 órán át blablázott, meg sztorizott a skilljeiről. Mindenesetre többet írt, mint én. És nagyon esélyes, hogy ebből a nulla tárgyól nem fogok átmenni. Ami nagyon nagyon ciki, ebből kb az nem megy át, aki nem ír semmit, vagy nem jön el.

A suli parkolóban pár agyatlan nem hajlandó elfogadni, hogy nincs több hely és elzárja a két fordulót. Pedig 150m-rel és max 2perc sétával arréb van egy másik parkoló, ahol mindig van hely.

Volt egy kis időm böngészni a hirdetőtáblákat. Azt hiszem nézhetek valami "könnyű fizikai munkát". Volt egy hirdetés, CAD-es rajzolót kerestek, műszaki rajzok digitalizálására, lehet jelentkeznek kéne 120-iknak.

Jó sok mindent összehordta, de aki idáig eljutott, meghallgathatj a nap számát. Ez pedig Amy MacDonald, This Is Life c. száma. Ez szólt a rádióban, amikor jöttem haza még délalőtt.

Chase & Status feat. Plan B - Pieces from Tim DnB on Vimeo.

A címnek most is mint oly' sokszor, semmi köze az íráshoz, mindössze annyi, hogy egy van egy fajta hangulata. Ez egy nap száma tipusú bejegyzés, bojongásaim során belefutok érdekesebb zeneművekbe mint ez is.

Régen fogott meg annyira stilus, mint most a post rock. Kínomban elektronikus vonalon indultam látókör szélesítésre, de kudac lett a kísérletekből, huzamosabb ideig egy sem tudott lekötni. Hallgattam az ambient csatornát, de a zajok, amiket adott, néha már zavartak, de néha belekerült a szórásba egy-egy post rock cimkés darab is, ami egyből felkeltette a figyelmemet. A post rock tag begépelése után nyilvánvaló lett, hogy ezt kerestem.

Ma délután 6 óra tájban megadta magát a Linksys routerem tápja. Éppen készültem felaprítani a gépet, amikor bevillant, hogy megnézem a modemet. Mit látok? Tök sötétek a router ledjei, mondom, ok, 2 évig bírta a 17k-s majdnem prémium cucc. Gari 1 év volt rá, már el is temettem. Titkon reméltem a feltámadást a tetszhalott állapotból, és volt megváltás. A kábel modem tápja szintén 12 V-os, a csatlakozó mérete és polaritása is megegyezik, főnyeremény. Táp csere, a szerkezet működik.

Gyors agyalás, hol van még egy ilyen táp, hát sehol, illetve mégis, mi van ha a külső hdd ház 12 V-os, elvégre a hdd-nek is kell, a logika győzött, 2 A, 12 V és 5V. Már csak csatlakoztatni kell. Ez elég MacGyveres volt - délután pont néztem is - tehát, úgy gondoltam, nem a s-videora hajazó mini csatit használom, hanem a belül lévő molexet. Elővettem a hardver lomokat, egy elhalázott szivattyú vezérlőről levertem az anya molexet és a kis csatlakozó pöcköket kihúzogattam.

A rossz táp csatlakozóját levágtam, blankoltam, rá szigetelőszalagoztam az imént bontott pöckökre. Itt egy kicsi gond támadt, melyik vezeték melyik, ugyanis nem mindegy a polaritás. Nosza asztali gép be, van benne molexes venti, kis logikai feladvány megoldása. A eredmény függvénye, hogy tényleg elfüstöl-e a drágaságom. Csináld magad csatlakozó áram alá helyezése, mennyei harsonák, minden világít, izzítom a gépem.

Ezen a ponton elére az este a csúcspontját, nincs net. Nem voltam idges, csak a cél lebegett a szemem, előtt, feladatot kaptam, amit minden áron végre kell hajtani. Oda megyek a problémás eszközökhöz. Nincs bedugva a modem, megkapja ő is a tápfeszültséget, elégedetten villognak a zöld sárga LED-ek, megkönnyebbülés.

Szét áradt bennem a nyugalom, ilyet érezhet a heroinista, megkaptam az adagom. Még az sem tud kizökkenteni a hibaelhárítás után érzett mámorból, hogy holnap megfogok bukni a vizsgán vagy azért, mert be sem megyek, vagy azért, mert bemegyek és nem tudom az anyag nagyrészét.

Hát így telnek a napok Kamcsatkán.

Ez ment a bejegyzés írása közben, tisztán emlékszem egy másik estére sok évvel ezelőtt, a hangulat más volt, néztem a sötét szobában a viva tv-t és ugyan ez szólt. Tegnap este a kosár edzésről álmodtam. Ilyeneket hallgattam elötte, utána, akkoriban. Kosaraztunk, volt még valami beteg folytatás, de arra nem is emlékszem már.

Emlékszem még arra is, amikor előszőr fedeztem fel, hogy is kell igazán küzdeni a pályán. Hogy úgy mondjam, elengedni a lelkem mélyén szunnyadó vadállatot. Az elengedés nem jó szó, inkább csak meglazítani a gyeplőt, annyira, hogy olyat vigyen véghez, amit normál tudatállapotban nem lehet. Nem agresszivitás ez, inkább felfokozott érzékelés és teljesítés. Talán erre mondja az angol, hogy slumbering beast, szeretném újra felébreszteni, szeretnék teljes erőből küzdeni, kiadni mindent, amit tudok. Valahogy az iskola pad nem kedvez ennek a szellemiségnek.

Ma valahogy eszembe jutott Alizée, annó, amikor még néztem tv-t suli után délutánonként, akkor ment egy zenei csatornán a Moi lolita c. klippje. Annyira kis gyönyörű (volt).

Ehhez a fényes havas reggelhez illő zene. Már amikor elkezdtem írni, akkor is inkább délelőtt volt, mint reggel, de nem baj.

Ola my friends,

Szeretnék beszámlolni a kerékpárom csodálatos átalakulásáról. Történt ugye az ominózus ülés csere-bere. Pénteken vettünk egy nagyon kényelmes prosztata kímélős csodát. Valami 2000 local credit volt az ára. Feltettük a törött ülésből mentett bilinccsel, ráülök, mondom ez egy másik bicikli. Tegnap ennek örömére gázoljallal lecsutakoltam az egészet. Láncot, csapágyak helyét, lánckeréksort. Szilikon olajjal befújtam minden súrlódó részt, újra zsíroztam az első tengelyt. bovdeneket szilkonoztam. A végeredmány pedig egy klasszisokkal jobb, használhatóbb, kényelmesebb és dinamikusabb kerékpár lett. Jó pár munkaórát fektettem bele, és minden percét megérte. Ma és tegnap is csavarogtam vele tizen pár kilómétert.

Terveim közt szerepel egy jó V-fék megvásárlása és felszerelése, a jelenlegi canti elég kompromisszumos, ugyanis a sárvédő helyigényét a bovden arányainak változtatásával elégítettem ki. Egy fedélzeti számítógépet is szeretnék, jó lenne tudni mennyit kerekezek és milyen sebességgel

Be kell jelentenem, hogy kerékpár őrült lettem.

A végére pedig egy fülbemászó dallam, épületes szöveggel.